Miota megerkeztunk eloszor valtozik el a koarca. Valami mosoly szeru rangas. Meg ijesztobb igy mint rendesen. Horgaszmellenye bal zsebe fele nyul es mar latni velem a revolvert mikor Lea es a feleseg egyutt szolnak ra, hogy hagyja inkabb. Buszken lebegteti a rendor igazolvanyt. Nyilvan nyugallomanyu, tul lassu es valahogy megtort. A nyugtat is hihetetlen lassan tolti ki. Ahogyan figyel rank es fontolja a valaszt. Hasznalja a csondet. Rutinbol.
Szerenyen elnek bar a hosteleria nagy. Kosz van. Nem a regi haz bája ez hanem az enyeszet arnyeka.
Hirtelen lendulettel sopri el az esovizet a verandarol. Hebegek egy ´gracias´-t es besietunk. Kulcsra zarom az ajtot.
Nem szabadulok a gondolattol, hogy vendeglatonk vegigszolgalta a diktaturat.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment