Egy ideje nem irtam, de Cartagena-t nehez megallni szo nelkul. Mar ha az embernek akad szava a varosnyi bubajra. A fallal korulvett ovarosok csodaja nem uj. Dubrovnik, Luebeck, Tallin es Antibes mind varazsosak. A falak konzervaljak az idot es a szellemet.
Az utcakat jarva kora delelott es keso delutan szines hazak temerdek rogyadozo erkelyei adnak nemi arnyat. Amerre csak jarok szembetunik valami szep, ami feledteti a pokoli hoseget. Ha nem egy epulet akkor egy tejeskave boru, csupa mosoly, lengen erzeki leany vagy fiu.
A hoteltol egy saroknyira van egy kis ter, kozepen burjanzo park. Kevesbe turista mint a tobbi ter. Ide terunk folyton vissza, kiprobaljuk az osszes ettermet. A kedvenc csak este uzemel, a teren ucsorgoket szolgalja ki. A recept: pizza, sor es gurgulazo lounge a parkban. A sarki talponalloban szuper ebedet adnak, jobb a konyha mint a trendi helyeken. Masodszorra mar megismernek, mi a vagyunk a keson jovok. Beszelget mindenki mindenkivel, konnyeden, lassan, baratian.
Turistak vagyunk es ezen az sem valtoztat hogy ket nap utan otthon erzem magamat. A varos jobbara diszlet, kellek egy tokeletes erzeshez, a szabad gondtalansaghoz. Remekul valasztott bor az utazasunk utolso nagy lakomajahoz.
Photos: http://www.flickr.com/photos/22788647@N08/sets/72157605529734357/
No comments:
Post a Comment